Csukás hegység – Csukás 1954 m

Csukás hegység – Csukás 1954 m

2016.02.28 – Kárpát kanyar, Csukás hegység. Erre esett választásunk e hétvégére.

 

Négyen vágtunk neki az útnak. Székelyudvarhelyről 7.15 kor indultunk. Az útirány Négyfalú (Săcele) – Bratocsa-hágó. Szép téli túrának ígérkezett, az időjárás előrejelzés napsütés jósolt, enyhén felhősen a nap nagy részére, késő délutánra pedig inkább felhőket.

 

A Bratocs-hágóra (Pasul Bratocea), mely 1.272 méter magasan fekszik 10 óra magasságában érkeztünk. A határon vagyunk. A senkiföldjén parkoltunk. Brassó és Prahova megye határán.  Célunk, a nem túl magasan fekvő Csukás csúcs (1.954 méter) az irányjelző tábla szerint 3.5 – 4 órányi járásra van. Rövid készülődés, pár falat reggeli után, kb. 10.20 kor el is indultunk. A legyőzendő szintkülönbség 682 méter, tehát laza kis túra vette kezdetét.

 

  jelzés vezet a csúcsig. Egy mobil-átjátszó antennáig a rövidebb utat választottuk, előre toronyiránt. Az antennánál az olvadó jég által csöpögtetett víz következtében, folyamatosan szólt a szerkezet riasztó berendezése, ami egy idő után elég idegesítővé vált, így szaporáztuk lépteinket, hogy mihamarabb elérjük és továbbhaladva mellette, hagyjuk magunk mögött.

 

Feljebb emelkedve mindinkább megjelent a hó is. Nem volt ázott, így hallgathattuk a bakancs alatt sercegő-ropogó kellemes hangot. Jó ütemben lépkedtünk, haladtunk. Az út nagy része viszonylag lankás, néha megfűszerezve kis kaptatóval. Télen van egy-egy kitettebb rész, ami csupán azért kap ilyen jelzőt, mert ha fagyottabb a hó, vagy alatta jeges és nincs a cipőnek jó tapadása, vagy hágóvas, akkor előfordulhat egy kicsúszás és gyönyörűen be lehet zongorázni az oldalon. De ilyen veszélynek nyoma sem volt.

Fagyott táj
Fagyott táj
Holejtő
Hólejtő

Útközben minduntalan csodáltuk a Csukás hegység jellegzetes sziklaformáit. A Galambot, Dávid és Góliátot és a többieket. A hegység konglomerát és az időjárás formálta alakzatait. Télen megfagy, olvad, ismét fagy és mivel a kárpát kanyarban helyezkedik el eléggé huzatos hely. Így a folyamatos olvadás-fagyás a széllel karöltve kiformázta ezeket a csodás és meghökkentő alakzatokat.

 

A csúcsra vezető út tehát ilyen foglalatosságokkal telt. Hideget nem éreztünk mert a mozgás melegen tartott, a szél ellenére. Érdekesség, hogy találkoztunk a legutóbbi Bucsecs túrán (egyesületünkön kívüli szervezés) jódlizgató jó kedélyű öreg úrral és annak 3 barátjával. Az ismerős jódlizásra kaptuk fel a fejünket. Pihenőt tartottak, amikor utolértük őket. Akkor csak a köszönésig jutottunk el. Jóval később, amikor a csúcs alatti utolsó meredek alatt megálltunk 10-15 percet szusszanni, akkor értek be minket. Jódlizós barátunk akkor említette, hogy mintha találkoztunk volna már. Igen, a Bucsecsben, tavaly nyáron, a Padina Crucii gerincen.

 

Rajtuk kívül csak magunkat láttuk a hegyen, azt hittük ennyien mozgunk csak. Később aztán találkoztunk egy csoporttal, akik lefele tartottak. Lehettek vagy 15-en.

 

Csúcs előtti pihenőnk után beértük, majd elkerültük a jókedvű jódlis komát és barátait, a széllel viaskodva pedig tapostuk a havat tovább a középponthoz. Induláskor úgy számoltuk, 14.00 óráig fel szeretnénk érni. A tervet sikerült tartani, 13.45 kor fent is voltunk. Felfele tartva is szép szerével akadt kísérőnkből, a szélből, de a csúcson uralkodóhoz képest az csak lágy szellőnek bizonyult. Gyors fújású, metszően hideg és csípős arcát mutatta. Ami nem csoda, itt mindig szél van, hiszen a Kárpát kanyarban vagyunk egy viszonylag alacsonyabb csúcson, huzatos a hely. Ropogtatta a polár felsőket rajtunk, ezért hamar felkerültek a vastag kabátok is.

Távolban a főcsúcs
Távolban a főcsúcs
Bucsecs
A Bucsecs elő elő bújik

Elszórakozgattunk a kilátással és a hegyek beazonosításával. A Hargitától a Pintyillőig. Másik irányban a Bucsecs masszívumát csodáltuk havas falaival, arrébb a Királykőt, a Jézert a Fogarasi havasokkal. A látvány csodás, mint minden más hegy tetejéről.

 

Fél órányit tűrtük a betyár széllökéseket, aztán úgy döntöttünk, az ebédet nem itt vesszük magunkhoz. Szedelőzködtünk és elindultunk vissza ugyanazon az útvonalon.

 

Jóval lentebb érve, gondoltuk, egy kitettebb, csúszós részen, amit egy szép lehasadás határolt, még átmegyünk, aztán keresünk egy szélvédettebb helyet, ahol elköltjük az ebédet. Erre pont az említett rész elhagyása után került sor. Szép, magass, függőleges szikla tövében ráleltünk az áhított helyre, amit megfelelőnek találtunk. Polárból ülőalkalmatosságot csináltunk és kényelembe helyeztük magunkat. Elfogyasztottuk szendvicseinket, teát, vizet, csokit, aszalványokat. Aztán indultunk is tovább. Napközben viszont a hó veszített állagából és elég vizesre enyhült. Vizes hóban ereszkedtünk hát jó tempóban a Bratocsa-hágó irányába.

 

17.40 kor értünk le autónkhoz. Levettük a lábszárvédőket, becuccoltuk a csomagtartóba zsákjainkat. Elrágtunk ezt-azt, ki almát, ki banánt, ki egyebet. Még egy búcsú folyadékürítést is megejtettünk, aztán komótosan elfoglaltuk helyeinket az üléseken és hazafele vettük az irányt. 21.00 óra körül már itthon is voltunk.

Bucsecs ismét
A Bucsecs már nem rejtőzködik
Csukás feeling
Csukás feeling
Videó a túráról
A videó bal alsó sarkában található fogaskeréknél átállítható 720p HD vagy 1080p HD minőségre.

SZINTKÜLÖNBSÉG
Bratocsa-hágó – Csukás 1954 m: 682 méter
Csukás – Bratocsa-hágó: 682 méter
Összesen: 1.364 méter

 

TÁVOLSÁG
Összesen: 13.72 km

 

MENETIDŐ
Felmenet: 3 óra 25 perc (pihenőkkel együtt)
Lejövet: 3 óra 25 perc (pihenőkkel és ebédidővel együtt)
Összesen: 6 óra 50 perc

 

Jelzések: piros sáv
Indulási / érkezési pont: Bratocsa-hágó

Csukas hegység
A TÚRA KÉPGALÉRIÁJÁNAK MEGTEKINTÉSE FLICKR FIÓKUNKON

A túra letölthető anyagai (kml és gpx track, leírás, látványtérkép) csomagolva vannak Winrar segítségével.