Grossglockner 3798 m – Alpok

Grossglockner 3798 m – Alpok

2017. június 8-12 /  Alpok – Grossglockner 3.798 m – Ausztria

 

Figyelmünk az osztrákok legmagasabbikára, a Grossglockner 3798 m magas csúcsára esett a Hohe Tauern hegység gyöngyszemére, az Alpokban. E tiszteletet követelő hegy fényképeken mindig kisebbnek tűnik, mint amekkora valójában.

KÖSZÖNJÜK

1-2. nap – június 8-9. – Csütörtök, Péntek

 

2017. júniusának 8-ik napján útra keltünk és izgalommal teli szívvel kezdtük magunk mögött hagyni a hosszú kilométereket. Tény s való: messze van. Ahogy közeledtünk első célunk Kals (am Grossglockner) felé, egyenesen arányosan egyre több útszéli pihenőt kezdtünk beiktatni, mígnem 9-én este 19.30 körül Kalsból felautózva a Lucknerhaushoz (1920 m) érkeztünk. Itt parkoltuk le autónkat.

 

A Lucknerhaust egy takaros család tartja fenn, hozzájuk tartozik a 2241 méteren fekvő Lucknerhütte is. E kettő szezonon kívül is nyitva tart. A Lucknerhaus étteremként is működik. Ugyanez a család aszfaltoztatta le az utat amely Kalsból vezet fel idáig. Normál esetben 10 euró az út használati díja, de mivel későn érkeztünk már nem volt kinek fizessünk.

 

Felhős, borongós idő fogadott, Őfelsége is felhőtakaróban rejtőzött, alig mutatott magából valamit. Ennek ellenére is, ahogy a parkolóból a völgyet és az egész látványt, ami a parkolóból elénk tárul a Grossglockner pompás alakzata uralja. Festeni sem lehetne szebbet.

 

Összekészítettük csomagjainkat majd nekifeszültünk a legyúrandó 880 m szintkülönbségnek, hogy a Stüdlhütte Winterraumjában (2802) éjszakázzunk. Nemsokára elhaladtunk a Lucknerhütte (2241 m) mellett de nem időztünk, esteledett. A Lucknerhüttéig akár autóval is fel lehetne menni olyan puccba tartott út vezet odáig. Azután felváltja a hegyi ösvény ami ugyanolyan káprázatos. Élvezet haladni rajta. Vad sodrású gleccserpatak zúgása tölti ki a teret, egy alkalommal (illetve két alkalommal, lefele is) át is keltünk a rajta keresztbe helyezett fagerendán. Ekkora utazás után, fáradtan nem javasolt a gerendáról a vadul zubogó hullámokba nézni, beleszédülés esete állhat fennforgás alatt.

 

Aztán a hótakarót is elértük és onnan csak azon haladtunk tovább az ösvény helyett. Könnyebb rajta a közlekedés, nem kell a kavicsokon egyensúlyozni. 22.30 – 23.00 óra tájékán felértünk aznapi célunkhoz. A Stüdlhütte (2802 m) mellett található Winterraum lesz a szállásunk. Az Alpokban a legtöbb hütte (hegyi menedékház) rendelkezik ún. Winterraum-al. Szezonon kívül a magasabban fekvő hegyi menedékházak nem tartanak nyitva. Erre az időszakra viszont megnyitják a téli menedékeket, majd szezon alatt ismét bezárják.

 

Takaros kis “házikó”, étkezővel, melyben kályha is van, hozzá tüzelőfa, benti WC (!) fából, az emeleten egy hosszanti szoba, két felől földre helyezett matracok, párnák, takarók. Csupa luxus. Személyzet nélküli és ingyenes, bár az érkezőben a falra erősített fém dobozba ki-ki belátása szerint dobhat 5-10 eurót. Szintén az étkezőben két szintes polcon hagyhatja feleslegessé vált eledelét aki a hegyről már lefele tart. Található itt konzervtől levesporig, rizstől teáig minden.

 

Szándékosan szezonon kívül akartunk jönni, mivel szezon alatt igencsak megrohamozzák a hegyet, ami szélsőséges esetben kockázatosabbá teheti a csúcs közeli trükkösebb részeket. Bár a szezonon kívüli időszak határán voltunk (talán egy vagy két hét múlva indult a szezon) kevés ember tanyázott a menedékben. Így kényelmesen helyet foglaltunk, kiterítettük hálózsákjainkat, s miután fekhelyünk biztosítva volt, azonnal a vacsorázás szertartásának vetettük alá magunkat vallásos áhítattal.

 

Kevés szó kíséretében mohón falatoztunk, betyár módon meg voltunk éhezve. Este érdemes jól belakmározni, amiből majd másnapra energia lesz, amire nagy szükség van. Még ajánlatosabb rengeteg folyadékot fogyasztani (nem alkoholt). Az étkezés befejeztével, a párnát elérve pillanatok alatt mély álomba zuhantunk. A 2800 méteren töltött éjszakával időt hagytunk szervezetünknek alkalmazkodni a magassághoz.

Felhobe burkolózva
Felhőbe rejtőzve
Stüdlhütte
Stüdlhütte, mellete a Winterraum

3. nap – Június 10. – Szombat

 

Reggel 6 óra tájékán volt az ébresztő. Szedelőzködés, felszerelés pakolás (kötél, beülő, jégcsákány, hágóvas, hegymászósisak). Aztán kiléptünk az egyelőre semmi jót nem ígérő időjárásba. (Ajánlatosabb egy napot legalább pihenéssel, evéssel-ivással tölteni ekkora utazás után és úgy indulni neki Őfelségének, nekünk erre most nem volt időnk)

 

Meredek oldalak keresztezése után elérkeztünk a Ködnitz gleccser széléhez. Innen már összekötözködve haladtunk tovább. Mivel szezon előtt vagyunk, még hó takarja a gleccserhasadékokat, így nem sokban különbözik az átlagos havas terepen való haladástól. A kockázata megvan, hogy megnyílik egy hasadék alattunk, de ha körültekintően haladunk nem sétálunk csapdába. Érdemes a korai órákban (jóval korábban mint mi) áthaladni a gleccseren, akkor fagyott, firnes, gyorsabban lehet haladni, nem kell mély havat túrni, kevesebb a beszakadás kockázata is.

 

Az időjárás közben megvillantotta jó szándékát, kitűnő időt ígérgetett. A meredekebb oldalak leküzdése után élesen jobbra tartva pár méternyire elértük a sziklagerincet 3200 méter környékén. A Mürztaler Steig drótkötéllel biztosított via-ferratáján kapaszkodunk tovább a gerincen a fölénk magasodó Erzherzog-Johann Hüttéhez (3454 m). A sodronyok könnyebb haladást biztosítanak a néhol kitett szakaszokon. Az Erzherzog-Johann Hüttétől kitárul a panoráma, csodás a látvány. Csipkés táj ameddig a szem ellát. A mini Himalája látképe fogad.

Kodnitz
Útban, a Ködnitz gleccseren
Mini Himalája
Mini Himalája

Rövid pihenőt tartva a végső nehéz szakasz leküzdése is kezdetét vette. Meredek oldalon értük el a kitett gerincet ahová fém cölöpök vannak a felszínbe erősítve, ezt kell kötélbiztosításnak használni. Áthurkoljuk a kötelet, aztán egyikünk elindul a következő cölöpig, ahol ráhurkolja kötelet és megvárja a következőt, miközben lassan húzza vagyis összegyűjti a kötelet. Ez így megy végig, aztán jön a rettegett Glocknerscharte, a Kleinglocknert és a Grossglocknert összekötő keskenyt átkelő, két oldalán mély leszakadásokkal. Innen pedig már karnyújtásnyira a csúcs. Ezek a technikás szakaszok. Az időjárás kegyes volt és a lehető legjobb időt szolgáltatta. A csúcson kb. 5 perc pihenő és ereszkedni kellett vissza.

Kitett gerinc
A kitett gerinc
Pepecarpbaits
Egyik támogatónk “zászlójával” a csúcson

A trükkös szakaszokat magunk mögött hagyva ugyanazon az útvonalon ereszkedtünk vissza a Winterraumba. Időközben felmelegedett az idő és puhára löttyedt a hótakaró a Ködnitz gleccseren is ami lassította a haladást. Fárasztóbb volt, mint jövet, de épen és egészségesen, baj nélkül érkeztünk vissza szállásunkra.

 

Pihenés után jókedvű étkezésbe bocsátkoztunk amit érdekesebbé tett egy csoport érkezése, akik másnap a Stüdlgraton készültek megmászni a hegyet, Babcsán Gábor vezetésével. Mindenre gondoltuk, de arra nem, hogy aznap délután Babcsán Gáborral fogunk beszélgetni 🙂 aznapra viszont már több ember érkezett így az étkező padjai is ággyá léptek elő.

 

Nyúlós éjszaka következett de legalább sikerült kipihenni a fáradalmakat.

Pazar
Lefele…
Befigyel a csapat
Csapatcsoportkép

4-5. nap – Június 11-12. – Vasárnap, Hétfő

 

Vasárnap volt és felhőtlen időjárás. Ragyogó idő. Kipihenten másképp is nézett ki az egész. Egy rövidebb eszmecserét követően még egyszer megerősítettük: nincs időkeret a Venedigerre is így lassan szedelőzködésbe kezdtünk.

 

Nyugisan, nem sietve visszaereszkedtünk a Lucknerhausig kb 2 óra alatt. A Lucknerhütte és Lucknerhaus között nagy vasárnapi forgalommal találkoztunk. Aggastyán, hajlott hátú botos idős asszonytól gyermekekig minden korosztály képviseltette magát. Felautóztak a Lucknerhausig, majd onnan kisétáltak a hüttéig. Látszott, hogy arrafelé kultúrája van ennek a tevékenységnek.

 

Kánikula volt, amire az autónkhoz érkeztünk. Átöltözve, kissé felfrissülve betértünk egy kávé és képeslap küldésnyi időre a Lucknerhausba.

 

A hazafele vezető útba beiktattunk egy rövid kitérőt Hallstatt-ba, a wallpaper településre. Nagy tó, meredek sziklafalak ölelésében, egymásra épülő házaival, néhány szűk utcájával leírhatatlan szépségű. A helyszűkével küzdő kisváros különös és egyben bizarr nevezetessége a templom kertjében található teraszos temető, melyben a halottak maradványait 10 évente kiássák, majd koponyájukat kifehérítik. A koponyákat festett virág- és babérkoszorúkkal ékesítik, majd a fehér „homlokra” gót betűkkel vésik fel az elhunyt nevét. A templom melletti sziklafalba vájt Csontház így őrzi több mint 1200 egykori lakó maradványait.

 

A városlakók a már említett helyszűke miatt, a ház falához gyümölcsfákat ültettek és felfuttatták azokat a falon. Érdemes felkeresni ha útba esik.

 

A hosszú út hazafelé még végtelenebbnek tűnt, meleg volt és nyúzottan értünk haza, felejthetetlen élményekkel, megszerzett tapasztalatokkal és a visszatérés vágyának erősségével.

Megjegyzés

A Grossglockner megmászása nem számít könnyű hegyi túrának. Itt már jelentős magasság is szerepet játszik valamint felszerelések szükségesek, mint hegymászósisak, beülő, hágóvas, jégcsákány, kötél. Kevésbé jártasoknak ajánlott olyan társsal menni, aki jártas ilyen téren vagy vezetővel. Egyedül ne indulj neki.

Visszatekintés
Visszatekintés
A vízesésnél
A vízesésnél
Hallstatt
Hallstatt
Hallstatt 2
Hallstatt
Videó a túráról (a videó lejátszása nem garantált mobilon, androidos tableteken)
A videó bal alsó sarkában található fogaskeréknél átállítható 720p HD vagy 1080p HD minőségre.

SZINTKÜLÖNBSÉG
Lucknerhaus – Stüdlhütte: 882 méter
Stüdlhütte – Erzherzog Johann-hütte: 652 méter
Erzherzog JH – Grossglockner: 344 méter
Összesen: 1.878 méter

 

MENETIDŐ
Lucknerhaus – Stüdlhütte: 2 óra 30 perc
Stüdlhütte – Erzherzog Johann-hütte: 3 óra
Erzherzog JH – Grossglockner: 2 óra
Összesen: 7-8 óra

 

Indulási / érkezési pont: Kals Am Grossglockner – Lucknerhaus

Grossglockner
A TÚRA KÉPGALÉRIÁJÁNAK MEGTEKINTÉSE FLICKR FIÓKUNKON

A túra letölthető anyagai (kml és gpx track, leírás, látványtérkép) csomagolva vannak Winrar segítségével.