Fogarasi havasok – Moldoveanu 2544 m

Fogarasi havasok – Moldoveanu 2544 m

Fogarasi havasok – Nagy Vist 2.527 m + Moldoveanu 2.544 m – Vist völgyi útvonal

Hárman szeptember hónap tizenhetedik napjának reggelén útnak indultunk, mégpedig 7 óra 20 perckor.

 

Viktóriaváros az első úti cél, ahová időben megérkeztünk. Rövidke városnézés (benzinkutas látogatással fűszerezve) után az erdészutat vettük célba, a város szélén haladó út segítségével. Az út bizonyos szakasza elég autógyötrő. Bár aszfaltozott, de tönkre ment az idők folyamán és látszólag nem nagyon törődnek vele. Szerencsére nem jelentős a hossza. Ezt jobb minőségű köves út váltja fel, mígnem egy eltérőig érkezünk. Jól látható, nagy irányítótábla fogad s segíti a tájékozódást. Jobbra tartunk célunknak megfelelően és rövidesen az erdész útra jutunk. (Az E68 főútról való letérés utáni + a Vist völgy bejáratáig vezető útvonal megtekintéséhez kattints IDE) Próbálván kicsit spórolni a cipekedésből, igyekszünk minél beljebb jutni az erdőbe, reménykedve, hogy találunk helyet az autónak is. Viszonylag könnyen haladunk, nehézségekbe  talán kétszer ütközünk, de az is gyorsan megoldódik. Az út egyre szűkült és már azt hittük vissza kell valamennyit menni. Néhány perces tanakodás kezdődött, melyben súlyos döntést hozunk: pár tíz métert még araszolunk, mert mintha amott lenne egy kis hely, ha másra nem elég, megfordulni jó lesz. Így sikerült még pár métert araszolni és szerencsére elegendő helyet találni két, három autó számára is. Már ott parkolt egy autó. A lassú zötykölődés elhiteti az emberrel, hogy húú mekkorát spóroltam a távból, de ez megtévesztő, alig a völgy kezdetéig lehet felautózni.

 

10 óra 45 perckor sikeres landolást hajtottunk végre és 11.00 órakor már lábon folytattuk. Hiszen ezért jöttünk. Az erdős szakasz hosszú és nem túl látványos. A szépen zúgó, bő vizű patak szépségén kívül nem sok gyönyörködni való akad. Néha egy-egy mohával gazdagon ellátott kis erdőszelet, egy-egy kisebb “vízesés”, ennyi a látvány. Alapjában véve viszont elég ronda. Néha látszik, hogy az eredeti út nem így vezetett. Nyilván egy nagy áradás (vagy inkább több) betyár rendetlenséget teremtett, bizonyára ezért volt szükség a régi járás egy szakaszát elterelni. Összehordott fatörmelék halmok, tőből kidőlt hatalmas fák keresztül, kasul, stb. Egyszóval nem túlzottan szép. Háromszor kell átkelni a folyáson. Az első egy farönkökből rögtönzött “híd”. Ajánlatos egyenként átkelni rajta, elég korhadtak már. A másik kettő viszonylag jó, de azokat is megrágta már az idő.

 

A jelzés vezet fel, végig a Vist kapujáig, azaz a főgerincre. Alig mentünk fél, háromnegyed órányit, máris meglepetésben volt részünk. Mi az úton lépkedtünk, madárcsicsergést, patakzúgást hallgatva, mellettünk a patak csobogott alá, túloldalán pedig a meredek erdő. Ekkor lettünk figyelmesek a csörtető, dübörgő hangra. Átnézve a patak túloldalára, meglepődve állapítottuk meg a zaj forrását: né a medve bammeg! Szép, termetes mackó érkezett, egyenesen felénk nagy sebbel-lobbal. Alig volt 20 méterre, amire meghallotta a hangversenyt, melyet a tiszteletére rendeztünk. Szerencsénkre megijedt a pillanatok alatt alakult filharmóniánk láttán, s talán mély baritonos dalunk nem tetszett neki, vagy a karmestert megszégyenítő túrabot-lóbálásba talált kivetni valót, de azon nyomban megfordult és ugyanolyan tempóban visszarohant. Itt csendben megjegyezném: mondani szokták, ha medvével találkozol az erdőben, fuss lejtőre, mert rövidebbek az első lábai és nem tud lefele futni mert összebugyog. Cáfolnánk. Úgy futott le a meredek lejtőn, hogy csoda volt nézni. Na, de végül nem haverkodtunk.

 

Mögöttünk egy középkorú pár sétált, 100 méternyire. Később, amikor megálltunk vizet inni és pár percet szusszanni, beértek minket. Leültek pihenni. Tőlük kérdeztük látták-e Macilacit? Nemleges válasszal csodálkoztattak el. Elmondásuk szerint ők Viktóriaváros lakói és bár gyakran sétálgatnak erre, medvével nemigen találkoztak. Azt is mondták, hogy valami vadászat folyik épp. Láttunk is jövet az erdei út kezdeténél egy házat ami előtt rengeteg autó parkolt. Így valószínűleg ők riasztották el a medvét és mi azon gondolkodtunk, hogy akár a vadászok elé mi riasztottuk vissza. Ezután persze sokkal zajosabban közlekedtünk.

Vistvolgy
Vist völgyi zuhatag
Menedek
Menedék az erdő peremén

13 óra 30 perckor érkeztünk az erdő felső peremén található hegyi menedékhez. 1.450-1.500 méteres magasságban van, bővizű forrás mellette. Örömmel dobtuk le zsákjainkat. Pihenő vette kezdetét. Szomjat oltottunk, feltöltöttük palackjainkat, falatoztunk, majd ismét szomjat oltottunk. Az evés nem jól sikeredett. Csak falni szándékoztunk, mégis csakmégegyszendvics lett belőle (butaság amúgy …). Így csak szívatóval sikerült újra hadba állni. El tud lustulni az ember ha jól esik az étek …

 

14 óra 30 perckor végül újra vidáman gyűrtük a szintet. Hamarosan kiértünk az igen hosszú erdei szakaszból és innen már kezdett tényleg szép lenni a táj. Mindössze egy párral találkoztunk még, lefele tartottak. Más emberrel aznap nyomát se láttuk az egész  völgyben. A zajongást is abba hagytuk. Meg-meg álltunk, vissza-vissza néztünk a völgyre. Minél magasabban jártunk, annál szebb volt. Nem siettünk sehova, sátorozni fogunk a gerincen. Elég időnk van, az idő szép, a táj még szebb, hát inkább azt csodáltuk intenzívebben.

 

Menedékesen, szépen, szinte észre sem veszi az ember fia, a meredek oldalban találja magát. Kőtörmelékes és nagyon szép. Egy, a keskeny ösvényen álló kereszt emlékeztet arra hogy veszélyeket is rejthet. Megálltunk megnézni kinek állít emléket. Egy 43 éves úr lelte halálát idén júniusban. Megdöbbentő volt, hogy a születésnapján halt meg. Feleségével és néhány barátjukkal jöttek a Moldoveanura, születésnapot ünnepelni, másnapnap amikor Viktóriavárosba tartottak, az úr pár lépéssel arrébb ment, rosszat lépet és leesett. A fejsérülésébe halt bele. Utólag néztünk ennek utána már itthonról, természetesen. Isten nyugosztalja.

 

Nehéz csomaggal el lehet fáradni kissé e szakaszon. Így gyakrabban támaszkodunk a lábunkra 10 másodpercet szusszanni, aztán kapaszkodni tovább. 18 órára végül felértünk 2.310 méterre, a Vist kapujába. Előttünk a Rossz völgy, felső végében a Háromszögű tóval. A partján sátoroznak néhányan. Egy pillanatra amíg pihentünk kicsit, elmorfondíroztunk: vajon leereszkedjünk oda lakni mi is? Áá, nem. Maradjunk az eredeti tervnél, menjünk a Vist hegyi menedék mellé.

 

Balra vettük az irányt és sietve lépkedtünk, hogy már ledobhassuk zsákjainkat. Egyenes terephez hasonlító területet kerestünk gyorsan, szöszmötöltünk, próbáltuk a legjobb helyet megtalálni. Aztán gyorsan nekiláttunk házat építeni. 19.00 órakor már be voltunk rendezkedve hárman a két sátorba. A ruhák is előkerültek. Hüvöske volt, végül is szeptember közepén jártunk. Izzadtak is, fáradtak is voltunk. Mögöttünk északon gyönyörű leszakadások, előttünk délen lankás völgy. Került kis mobil térerő is  ha jól megkereste az emberfia.  A szikla széléről (alattunk a mélység a Vist-völgy pazar látványával) telefonálni is lehetett. Überluxus.

 

Nagyon komótosan vacsorához készültünk. Előkerült gázfőző, levespor, szalámi, főtt tojás, paradicsom, ez-az. Kezdett alkonyodni. Amire sikerült levest főzni, alaposan táplálkozni, arra már be is sötétedett. De nagyon jól éreztük magunkat. Örültünk, hogy itt vagyunk. A Hartopul Ursului (2.454 m) mögött készülődött érkezni a Hold. Fényeit előreküldte. Viszont úgy nézett ki, el fogja takarni egy nagy felhőréteg, amire kibújna az orom mögül. Darabig még álldogáltunk, beszélgettünk, vártunk, kortyocska Jager, még egy kortyocska. Beszéd. Aztán gondoltuk átadjuk magunkat a bizonytalanságnak hálózsákba bújva. Egyikünk étele gondosan, dobozokba pakolva, mellette zacskóban a kenyér, stb, egy nagy zacskóba szépen becsomagolva a sátor mellett egy szép lapos kövön maradt. És lassan elaludtunk. Hiszen reggel 7 órakor talpon akarunk lenni.

 

Éjszaka 1 óra 30 perc körül megébredtünk szerre. Világosság szűrődött be. Ki-ki a maga sátrából előmászott látványt csodálni. A Hold már fogyatkozni kezdett de még úgy tűnt, mintha tele lenne. A Moldoveanu – Nagy Vist tömbjét telibe ragyogta, ugyanúgy a Rossz völgyet délen és a Vist-völgyet északon. Körülötte csillagok. Mint valami varázslat. Messze lent a mélyben a városok fényei. Nem az a látvány, amit itthon az ablakból látni szokás. Jó fél órán át próbáltunk betelni vele, kevés sikerrel.

 

Nnna, feküdjünk vissza, gondoltuk hangosan. Ekkor ért újabb meglepetés. A szép lapos kövön hagyott, gondosan összezippelt elemózsiának lába kelt. Valaki szakavatott módon birtokba vette, anélkül, hogy közölte volna abbéli szándékát. A Vist menedékben is  laktak, meg arrébb is sátoroztak páran. Vagy közülük valaki, vagy valaki aki gerinctúrázott és éjszaka ott haladt el, ki tudja? Inkább pásztorra gondolnánk, aki a rossz völgyből jár fel talán éjjelente, szétnézni a sátrak körül hagyott, szerinte új gazdát kereső dolgok után kutatva. Kutya nem lehetett, mert az nem viszi el, helyben széthányja és azt meghallottuk volna. Bár az ember nem feltételezné, hogy a hegy tetején meglopják. Láttak már pásztort Mammut bakancsba, hogy egy haveromat idézzem. De az is lehet az UFÓK voltak. Jó levonni a tanulságot az esetből.

Vist kapuja
Oda, a nyeregbe igyekszünk
Nagyvistrol
A Vist völgy a Nagy Vistről

Duzzogva kecmeregtünk vissza a hálózsák melegébe. Talán még szitokszavak is elhangoztak. Újabb meglepetés hajnali 4 óra tájban ért. Viharos széllökések rázták a sátrakat, villámlás, dörgés, erős, zuhogó esőzés. Mintha 2 órája nem is csillagos ég alatt néztük volna a látványcsodát. Morgolódtunk egy sort ismét, de nem volt mit tennünk, kellett hagyjuk hadd tomboljanak kint az elemek.

 

Reggelre ismét szép idő volt, de a Moldoveanu és Nagy Vist tömbjét még felhőbunda takarta. Így a tervezett 7 órai talpon ugrálás halasztódott egy órát. 8 órakor kimásztunk a vackainkból, faltunk kevéskét, (csak egyikünk elemózsiáját nézték trombitának) összeszedtük magunkat. Még kávét is főztünk. Überlux, amint az már tudva vagyon. “Jobb ha ott van” alapon a hátizsákjába kabátot tett mindenki, úgy indultunk neki a Nagy Vist meredek, törmelékes oldalának 9.00 órakor. 9 óra 40 perckor érkeztünk Románia harmadik legmagasabb csúcsára, a 2.527 méter magas Nagy Vistre. Eddig örültünk. Úgy nézett ki kevesen vagyunk a hegyen, ám velünk majdnem percre pontosan a Podragu menedékháztól érkezett egy nagyobb csoport.

 

A    jelzésen halad az út a Nagy Vist csúcsig. Ez egyben a főgerinc jelzése is. Tömény gyönyör kilátás, bár az idő változékony, pillanatok alatt befelhősödik, aztán gyorsan kitisztul néhány percre. De esőre nem kell számítani. A csúcshoz méltatlan oszlopra helyeztünk egy kis Fehér Hegyek egyesület öntapadóst. Készítettünk pár fényképet. Megvártuk a népes csoport menjen előre. 20 percet időztünk.

 

10 óra 10 perckor elindultunk a Moldoveanu csúcsára. A Moldoveanu a főgerinctől 20 perc járásra van a mellékgerincen, délre.    jelzés vezet rá. Utánunk még ketten jöttek. Egy ausztrál lány (amint később megtudtuk, amikor arra kértek csináljuk fotót róluk), aki nem volt feltűnő, de a párja annál inkább. Ugyanis nem sűrűn láttunk még a fogarasi havasokban négert :))

 

10 óra 30 perckor ékeztünk Románia tetejére. Moldoveanu 2.544 méter. 2 éve nem így nézett ki. Két román zászló volt talán akkor a csúcson. Most meg mindenféle nemzet zászlaja tarkítja a csúcsjelző kisebbik oszlopot. Még egy inox doboz is felkerült, amibe füzetek vannak, írószerrel. Egy másik, magasabb oszlopra szintén helyeztünk  öntapadóst. Aztán lazítottunk kicsit. Figyeltük a percenként változó időjárást, örültünk, hogy itt vagyunk, fényképezgettünk, csúcscsoki, stb.

 

11 órakor jutott eszünkbe a hosszú út, ami vár még ránk, ezért búcsút vettünk a csúcstól. 11 óra 05 perckor már mögöttünk volt. Köd borította a keskeny gerincet. 12 órakor értünk vissza sátrainkhoz. Közben pedig minduntalan meg kellett állni lefényképezni az északi oldalról a gerinc felé hömpölygő tejfölköd alkotta látványt. Lélegzetelállító. Lenyűgöző.

 

Időközben a Vist menedéket elhagyták lakói, ezért kicsit benéztünk még oda. Menedék. Mit lehet mondani? Végül villámgyorsan elbontottuk táborunkat. 12 óra 45 perckor pedig indultunk vissza a Vist kapujához, elkezdeni a leereszkedést a hegyről. Két nagyobb csoport is levonult előttünk. Örültünk neki, zajosabb lesz a völgy, ha megint a mackónak riogatni támadna kedve. Ködben, de kellemesen és jól haladva ereszkedtünk le a meredeken. Egy pihenőt terveztünk, az erdő peremén a menedéknél.

 

15 óra 15 perckor értünk oda. Fél órát pihentünk, ittunk, maradt még szendvics, egyet egyet megettünk. 15 óra 50 perckor zsák a háton, kezdődhet az unalmasabb szakasz, a hosszú erdő. Vizes kő, sáros kő, csúszós kő, köd, mind még unottabbá tették. De 18 órakor az autóba pakoltuk már a zsákokat. És leülhettünk, ami kimondottan jól esett igénybe vett térdeinknek.

 

Hazafele a szokásos benzinkutas pepsikávé párossal felfrissítettük magunkat. És miközben gurult az autó, maradtak a kilométerek mögöttünk, mi örültünk, hogy eljöttünk és egy újabb szép hétvégével gazdagodtunk.

Rossz volgy
A Rossz-völgy a Moldoveanuról
Hmmm
Hmmmm
Videó a túráról
A videó bal alsó sarkában található fogaskeréknél átállítható 720p HD vagy 1080p HD minőségre.

SZINTKÜLÖNBSÉG
Vist völgy bejárata – Menedék: 1.884 m
Menedék – Moldoveanu: 278 m
Moldoveanu – Menedék: 278 m
Menedék – Vist kapuja – Vist völgy bejárata: 1 .885 m
Összesen: (2.162 m + / 2.163 m -) 4.325 m

 

TÁVOLSÁG
Vist völgy bejárata – Menedék: 9.6 km
Menedék – Moldoveanu: 1.7 km
Moldoveanu – Menedék: 1.7 km
Menedék – Vist kapuja – Vist völgy bejárata: 9.6
Összesen: 22.6 km

 

MENETIDŐ
Vist völgy bejárata – Erdei menedék: 2 óra 30 perc
Erdei menedék – Vist menedék: 3 óra 30 perc
Vist menedék – Nagy Vist csúcs: 40 perc
Nagy Vist – Moldoveanu: 20 perc
Moldoveanu – Vist menedék: 45 perc
Vist menedék – Vist kapuja – Erdei menedék: 2 óra 40 perc
Erdei menedék – Vist völgy bejárat: 2 óra 25 perc
Összesen: 12 óra 50 perc
Az út nehéz zsákokkal számított.

 

Jelzések:
Indulási / érkezési pont: Viktóriaváros – Vist völgy

moldoveanutrack
A TÚRA KÉPGALÉRIÁJÁNAK MEGTEKINTÉSE FLICKR FIÓKUNKON

A túra letölthető anyagai (kml és gpx track, leírás, látványtérkép) csomagolva vannak Winrar segítségével.