Musala 2925 m – Rila – Bulgária

Musala 2925 m – Rila – Bulgária

2016. október 8-10 Rila hegység – Musala 2.925 m – Bulgária

 

1. nap – Október 7. – Péntek

 

A Rila hegység meglátogatása már nyár végén megfogalmazódott. A megvalósítás dátuma azonban sokat változott. Tettük-vettük, igazítottuk, hangoltuk, mígnem kiválasztásra került október 6. Csütörtök esti indulással és vasárnapi hazautazással.

 

Sehogy sem akart a tervezett pénteki napra, amelyet a menedékház megközelítésére szántunk, sem a szombati nap első felére, amit a csúcsra szántunk szép időt jósolni semmiféle  netes weather oldal. Szombatra viszont 3 órától kitisztulás volt kilátásba helyezve, ami kitart hétfőig. Módosítottunk hát egy utolsót a dátumon és eltoltuk egy nappal.

 

Így péntek este, október 7-én, 20.00 órakor hárman beültünk az autóba és elindultunk a Becheti határátkelőhöz. Hajnali 5 órára szerettünk volna odaérni, hogy az első komppal át tudjunk kelni a vén Dunán. Ha azt lekéssük, akkor két órát kell még várni a következő járatra, legalábbis a normális menetrend szerint.

 

2. nap – Október 8. – Szombat

 

Hajnali 4.45-kor meg is érkeztünk annak rendje és módja szerint Bechetbe. Hajnal. Semmi mozgás. Sorompó. unott, álmos arcú portás meginvitál: az őrbódéban fizessünk 30 lejt. Na, mégsem 60 lej a komp díj? -örültünk magunkban. Az összeg kifizetése után felnyitotta a sorompót és tovább engedett. 50 métert haladtunk, amikor ismét találkoztunk egy őrbódéval vagy mivel, amiben egy hölgy teljesített feladatot. Akkori feladata éppen az volt, hogy 75 lejt fizettessen velünk, komp díjat. Kérdeztük, az a 30 lej, amit 2 perce fizettünk, az mi volt? Taxa de baraj, tudjátok, taxa de baraj, jött a válasz. Nem tudtuk. Na mindegy. Ez van. Vártunk, volt pár kamion a sorban előttünk. Utánunk senki.

 

5.30 körül végre felengedtek a kompra, eligazítgatták a kamionokat és a két személyautót, amiből az egyik a miénk volt és elkezdtünk hajókázni a Bolgár partra, Oryahovo felé. Sötét volt és kivilágítva a kikötővároska, szépnek tűnt. Megérkezvén ismét jött a taxa de baraj fizetése bolgár oldalon is, aztán útadó is. Mire végül minden papír nálunk volt, elindulhattunk Szófiát érintve Borovets városába.

 

Álmos utazás, eső, szűnni nem akaró eső. De mi kitartóan bizakodtunk az előrejelzésben és abban is, hogy Isten szeret minket és eligazítja az időjárás körüli problémákat.

 

Valahol, Vratsa városától nem messze, amely mellett utunk vezetett, még meg is álltunk fél órányit aludni. Az elegendőnek bizonyult. Vratsa egy sziklás alacsonyabb hegység közvetlen közelében, annak lábánál fekszik. Mogorva látvány volt az esős időben. Tipikus személytelen szocialista építésű betondzsungel, rideg. Vagy csak a fáradtság és az eső miatt tűnt ilyennek. Közvetlen a város mellett pedig sziklák tornyosulnak a magasba. Mindenképp szép lehet ha az idő is szép. És mindez jól látszik az útról. Gondolkodtunk is egy sort: bizonyára komoly hegymászó élet folyhat a városban. Egyszer talán közelebbről is szemügyre vesszük.

 

A rövid alvásszünetet követően robogtunk tovább. Közeledtünk Szófia felé és azon gondolkodtunk, valutaváltót kellene keresnünk valahogy. Oryahovoban útjavítás miatt kikerültük az egész várost, így az esetleges határ menti valutaváltókról lemaradtunk. Az eső továbbra se kívánta nemes tevékenységét abba hagyni. Így érkeztünk Szófiába, annak is a Mladost nevű részébe. Leparkoltuk az autót és gondoltuk, megindulunk egyik nagynak tűnő sugárúton, csak akad egy exchange office. Hát jártunk a hideg szélben fel alá, de nem akadt. Járókelőktől is kérdeztük, de szerintük se volt a környéken ilyesmi. És ha ők mondják biztosan úgy van. Végül az a megoldás maradt, hogy egyikünk bakkártyájáról vettünk le pénzt, lévába. Kiütve a léva körüli gondot, haladhattunk tovább Borovetsbe, ami innen még másfél órányi autóútra volt.

Borovets
Borovets
Eltérő
Az eltérő

A Szófiát Borovets-el összekötő útvonalon elhaladunk az Iskar tó mellett. 10-12 kilométernyit haladunk közvetlen a tó menti úton. Az Iskar tó Bulgária legnagyobb belföldi tava, akkora, hogy már szinte beltengernek is nevezhetnénk. Sajnos sokat nem láttunk belőle, mert növényzet takarja az útmentén és csak be-be tekintést nyerhettünk egy-egy kevésbé sűrű növényzetű szakaszon. Nézegettük hol lehetne megállni, ahonnan jobban belátható lenne. Körbe is van kerítve, legalábbis ezen a szakaszon. Addig keresgéltük a  megfelelő helyet, hogy szép lassan elhagytuk a zónát. Így lemaradtunk erről.

 

Viszont szép lassan megérkeztünk Borovetsbe. Végre. 11.30 után valamikor. És még mindig borongós volt az idő, viszont már az eső megszűnt. 1.250 méter tengerszint feletti magasságban fekszik Borovets üdülő városka. Néztünk volna valami hegyet is, de 100 méterrel magasabban minden ködben úszott. Híjjnye, gondoltuk magunkban.

 

Első nekifutamodásban elmentünk autóval a hegyre vezető út beszállásáig, amit nagyon könnyen meg lehet találni, hiszen csak Borovets fő útján kell haladni, amin beérkeztünk a városba. Talán ez az egy fő útja van. Pontosabban egy bekerített parkig mentünk, ami előtt reményeink szerint parkolhatjuk az autót, onnan közel van már a beszállás. A bekerített parknál őrbódé is van. Ennek örültünk volna, az autó biztonsága miatt. Az őrtől érdeklődve megtudtuk, nincs mindig nyitva. Nincs állandó felügyelet. Nehezen ment a kommunikáció. Mi nem tudunk bolgárul, ők nem tudnak magyarul. Az angolt választottuk mindenhol kommunikációs nyelvnek. Mi sem mehetnénk angoltanárnak, de a helyiek még annyira sem. Így úgy, de mégiscsak érvényesültünk.

 

Rövid vacilálás után úgy döntöttünk vissza visszük az autót a “belvárosba” és egyúttal indulás előtt pizzázunk egyet. Láttunk útközbe egymással szemben két kis, jópofának tűnő pizzabárt is.

 

Parkolót könnyen kaptunk. Ahonnan csúcsszezonban a gondolák indulnak fel a hegyre, bőségesen van hely. Ilyenkor nem üzemel. Összekaptunk magunkat és pár lépés után máris a pizzabárnál voltunk. Amint be akartunk menni, kinyílt előttünk az ajtó. Szívélyes és kedves, előzékeny fogadtatás akart lenni. Nyalizás a vendégnek 🙂 Ám az utolsó pillanatban meggondoltuk magunkat, a szemközti Happy Duck-ban bővebb választékok ígérnek a kihelyezett reklámok. A kedves hölgyet így nyilván csalódottságban hagytuk akaratunk ellenére is.

 

Amint átkeltünk a keskeny úton és kilincseltünk volna, már nyílt az ajtó. Ugyanaz a beinvitáló kedvesség. Kapkodtak a vendégek után. Rendeltünk pizzát, amiről nem sajnálták a sajtot. Túlzottan is sajtos a pizzájuk. De legalább igazi sajt, mert locsogott az zsírtól 🙂

 

Érthető, hogy kapkodtak a vendégek után. Az év ezen szakaszában nem sok jár belőlük erre. Borovets, mely 1.250 méter magasságban van elsősorban télen éli fénykorát, síparadicsom. Nyáron is forgalmas hely a hegyek miatt, de ilyenkor, késő ősszel nincs akkora mozgás benne. Vannak boltok amik ki sem nyitnak, nyitásrend kirakva az ablakba de nem nyit. Rengeteg szálloda, apartman van, lakóházat sokat nem láttunk. De kongott a város az ürességtől. A szállodák, apartmanok parkolóiban alig áll autó. Az utcán is kevesen járnak. Nem épp szellemváros, de szezonba bizonyára élettel telibb. A valutaprobléma itt megoldódott volna, van itt valutaváltó és nyitva is volt. A táblán úgy láttuk lejt is váltanak. Borovets zárójel bezárva.

 

Elfogyott a pizza, a kávé is, a kóla is. Az éjszakai hosszú utazás fáradalmait valamelyest enyhíteni sikerült a felsorolt étkekkel. Löketet is adott. Még vár ránk egy betyár emelkedő, amíg azt tudjuk mondani mára elég, alvás következik. A fáradtság és az étek inkább pihentette volna magát behunyt szemekkel, de nem aludni jöttünk.

 

Vissza slattyogtunk az autóhoz, kivettük nehéz hátizsákjainkat, megfelelő ruházatot öltöttünk magunkra és nyakunk köré vettük a hátralévő közel 10 km és 1.150 méternyi szintemelkedési utat, pontban 13.30-kor.

 

Végre mozogtunk, így volt idő foglalkozni az egyik fennálló problémával, ami a ronda időjárást jelentette. Ez kiegészült egy másikkal, mégpedig a szállás megoldatlanságával. (Itthonról hiába próbáltam kapcsolatba lépni a Musala ház vezetőjével szállásfoglalás ügyében, nem sikerült. Sem facebookon, sem mailen nem válaszolt. “Valahogy lesz” alapon gondoltunk az alvásra. Hálózsákunk volt, gondoltuk, ha nincs nyitva a ház, majd bivakolunk.  Legközelebb a telefon majd megoldja a gondot.

 

Az utat megelőző dokumentálódás során annyit sikerült kideríteni, hogy a ház egész évben nyitva tart. A Musala huttól nem messze, a gerincen van egy másik menedékház is, a Yastrabec, ott szálltunk volna meg eredetileg. Mellesleg a Yastrabec házhoz érkezik a felvonó is, amikor működésben van. Velük sikerült kapcsolatba lépni, viszont ők szeptember utolsó hétvégéjén bezártak decemberig. Bár honlapjuk szerint október 30-ig nyitva tartottak volna.

 

Szóval a tervünk a szombati napra már csak annyi volt, hogy felmenjünk a menedékházig. Vasárnap megyünk megmászni a Musala 2.925 méter magas csúcsát, aztán bóklászunk még aznap a körzetben, felmegyünk más csúcsra is. Majd ismét a menedékházban éjszakázunk, hétfőn korán reggel vissza ereszkedünk Borovetsbe és irány haza. Így volt a terv.

 

13.30-kor tehát magunk mögött hagytuk a parkolót és szépen sorban elhaladtunk az út menti szállodák mellett (a parkolóval szemben a Samokov szálloda hatalmas épülete, majd útközben a Flora Hotel és így tovább…). Borovetsből alig kiérvén, van egy bővizű forrás, jobb oldalon menet irányban, az út szélén. Könnyen észrevehető. Több litret nem érdemes magunkhoz venni, mert még fogunk forrással találkozni. Kb 2 órára elegendő vizet elégséges tölteni.

Jó idő
Érkezik a jó idő
Menedék
Menedékecske

Rövidesen elhagytuk a már említett bekerített parkot, ahol eredetileg hagytuk volna az autót, majd 200-300 méterre innen az elágazáshoz érkeztünk, ahol beszállunk a hegyre vezető útba. A     jelezés lesz a barátunk , mely egészen a Musalára vezet (előfordul, hogy a sáv jelzés függőlegesen van). Még mindig pocsék idő, de eső legalább nem volt és remény volt a tisztulásra is. 15.00 órától ígérték a jósok a szép időt. Egy óra múlva jó idő kellett volna legyen de nyoma se látszott, viccelődtünk.

 

Emelkedtünk, kapaszkodtunk fel az erdő között és egy meredekebb szakasz leküzdése után, mintha varázspálcával suhnatott volna oda valaki, eltűnt a rossz idő. Tiszta, kék ég, napsütés, pofa leszakadás, meg ilyesmik. Amilyen hirtelenséggel jó idő lett, pont olyan rövid idő alatt a kedvünk is  jobbá változott.

 

A völgy mellékgerinceit csodáltuk, teles tele van borókafenyővel, áthatolhatatlan sűrűséggel, helyenként kimagasló függőleges sziklákkal, a zöld szín minden árnyalata, a fenyők közül a pára és a napsugár fényjátékai minduntalan arra kényszerítettek, hogy csak még egy fotót onnan is jelszavakkal haladjunk.

 

A Bistrica völgy nagyon szép. Tiszta, rendezett, nincs szemét és olyan erdei úton haladunk, hogy jeep-ekkel lazán fel lehetne jönni. Roppant kellemesnek és nyugtatónak találtuk azt, ami körbevett. Annak ellenére, hogy hosszú utazás után voltunk, a fáradságot nem érzékeltük. Javasolnánk is azoknak, akik el szeretnének jönni és ezen az útvonalon feljutni a Musala-ra, gyalog tegyék meg az utat, ne telekabinnal.

 

Feljebb jutva az út mentén találtunk egy kis rögtönzött menedéket. Pár fa köré simán deszkákból két falat és tetőt építettek, meg is álltunk, engedélyezve magunknak egy 15 perces pihenőt. A tető alatt két pad, egy asztal. Otthagyott fazekak, poharak, még zacskót is találtunk, cukorral, sóval, hasznos ilyen-olyanokkal. Vihar, rossz idő esetén kényelmesen meghúzhatja magát az erre járó. Gondolkodtunk, nálunk ez mennyire maradna épen? A menedék közelében sejtésünk szerint valahol forrás is van, de nem kerestük meg.

 

Sejtettük aznapi célállomásunk közelségét ezért megszakítottuk pihenőnket és átadtuk magunkat ismét a nyugtató kapaszkodásnak. Áthaladtunk egy hídon melyet egy kanyar követett. A nevezett kanyarból kiérvén néhány méter után két fehér hegycsúcs mutatta magát a zöld borókás felett. Elképesztő látvány volt. Addig hónak nyomát se láttuk aztán hoppsz bele az arcunkba. Az előrébb fekvő s ezért magasabbnak tűnő Malka Musala és mögötte jövetelünk célja a Musala. Odanézz hee, hergeltük egymást.

 

Ugyanezen a szakaszon találtuk a forrást is. Jelenlétét az utat átmetsző nedves sáv árulta el. Ittunk belőle néhány pohárral. Finom. A forrástól 50-100 méterre pedig irányítótáblával találkoztunk, mely balra, a borókásba terelt bennünket. Keskeny, néha hátizsákot akasztó, de jól járható ösvényen találtuk magunkat. Beljebb és beljebb kerülve, egyre többet mutatott magából a Musala is és a zöld fenyők koronájában igen pompás látványnak bizonyult fehérségével.

 

Kiérvén a borókásból, melynek magassága jóval meghaladja az embert, kisvártatva ismét színpompás tájban találtuk magunkat. Sárga fű, zöld fenyők, fehér hegyek. Az egész út, Borovetstől a házig egy teljesen megnyugtató hatással bírt. Kis csermelyen keltünk át és még felszálló füstöt is láttunk néha, melyből mélyenszántó eszmefuttatás alapján azt a következtetést vontuk le az a menedékház kéményéből származhat. Igazolódni látszott e magasröptű elmélet ugyanis nemsokára a ház teje is megvillantotta magát.

 

17.40-kor megérkeztünk végre 2.389 méterre, a Musala menedékházhoz. 16 órányi utazás, 4 óra 30 percnyi, nagyzsákos  menetelés és 1.150 méter szintemelkedés után jól esett ledobni hátizsákjainkat. Azon nyomban be is mentünk a ház előterébe. Egyik ajtó mögül mondás zaja szűrődött így oda vezetett első utunk. A ház étkező része a bárral. Néhány ember az asztaloknál, elcsendesednek, ránk néznek, összebólintunk. Kisvártatva fiatal srác bukkan fel a pult mögött. Elmakogtuk szándékunkat: szállást szeretnénk. Fel is vitt egy közös szobába, amiben már voltak lakók és a szoba még nem lakott sarkába utasított bennünket. 15 léva a szállás (kb. 35 lej). Ok, ott helyben fizettünk is. Mindkét éjszakát ki akartuk fizetni, erre a srác el kezdett rimánkodni: noo noo, tumóró klóz, tumóró klóz, nooo.

 

Na baszki, sóhajtoztunk s nagyon szépen meg voltunk elégedve. Akkor csak egy éjszakát maradhatunk. Ok, holnap megmásszuk a Musala-t, és legfeljebb nem nézünk jobban szét, visszamegyünk szépen Borovetsbe. Ez van. Nem tetszett a dolog, de beletörődtünk. Így kissé csalódottan, de berendezkedtünk, fogtuk az elemózsiás szatyrot és visszamentünk az alsó szinten lévő éttermi részre.

 

Kint eléggé hideg volt, hogy első lépésre ne kívánkozzunk kimenni a gázfőzőkkel levest készíteni. Menedékházakba tilos bent gázpalackkal főzni, de gondoltuk egy próbát megér. Megpróbáltuk szállásadónknak elmagyarázni, engedje meg 5 perc alatt üssünk össze egy levest. Nyilván beleegyezett volna, de nem jutottunk semmire a kommunikációval. Amit kivettünk az volt kb, hogy a srác azt hitte gázpalackot akarunk vásárolni. Feladtuk inkább és kimentünk a kinti asztalokhoz. Roppant hideg volt, de a gyorsan elkészült forró leves brutálisan jól esett. Előttünk a Musalesnski tó, felette a fehér Musala, körülöttünk a hideg. Megvan ennek is az el nem mondható varázsa.

 

A főzőcskézéssel és ehhez hasonló apró cselekményekkel eltelt az idő. A hideghez kint sötétség is társult lassan. Tiszta égbolt, rengeteg csillag. Szép idő ígérkezik holnapra s ennek megnyugtató tudatában lassan bevackolódtunk ágyainkba.

 

3. nap – Október 9. – Vasárnap

 

Egy órával túlaludtuk a 7.00 órára állított ébresztőt. De sikerült viszonylag frissen ébredni. Szikrázó kék az ég még mindig. A Musalenski tó befagyva, nem mintha ez elrettentett volna az indulástól, sőt. Egy hátizsákba pakoltunk csak, 1-1 vastag kabátot szükség esetére, vizet és édességet. 8.40-kor már a tavat kerültük. A befagyott tó ellenére mégsem volt metsző hideg. Igazán kellemesnek volt mondható. 100 – 200 méterrel feljebb már a nap is ránk mosolygott. Nagy hó nem volt a hegyen, de az alatta lakozó jégen meg lehetett néha csúszni. Havas kövek rengetegében haladtunk. Felértünk az Aleko tóhoz, a felette magasló Aleko csúccsal szép wallpapernek valót eredményeztek.

 

Ami említésre méltó, de fényképre nem igazán, az a menedékház mellett épülő böhöm nagy szálloda, legalábbis olyasmi formája van, ami épp építés alatt áll, ezért a ház környéke olyan, mint egy építkezési terület. Nyilván lesz vendég benne ha elkészül, de kicsit sem tájbarát, nem is nagyon fényképeztük.

 

Ugyanilyen ronda látványt kölcsönöz az ösvény mentén haladó vasoszlopok sokasága, amivel valamikor az áramot vezették fel a csúcson található meteorológiai állomáshoz. Egy ponton úgy néz ki, mintha addig felhúzták volna a kábeleket, aztán földhöz vágták volna valami nyomdafestéket nem tűrő szavakkal adva kellő súlyt a cselekedetnek. Mi próbáltuk észre sem venni és csak a tájra, a hegyre koncentrálni.

 

Kíváncsiak voltunk az egy szinttel fentebb lévő Everest bivakra. 10 órakor értünk oda. Ez egy piramis formájú épület, de 3 oldallal. Amikor felértünk meglepődve néztük méreteit. Jóval kisebbnek gondoltuk. Magas, nagy építmény. Menedékként szerepel, de zárva volt. Meg szerettük volna nézni belülről is. 15 percnyit időztünk.

Megmutatkoznak
Megmutatkoznak
Színpompa
Színpompa

Az Everest bivak vagy Ledeneto Ezero mellett található a Jeges-tó, amely a Balkán-félsziget legmagasabban fekvő tengerszeme. 2.715 méter magasságban. A már említett vasoszlopok innen más szerepet is kaptak. Sodrony van erősítve rájuk, elgondolásunk szerint a téli feljutást könnyítve. Jó érzés volt, hogy alig láttunk embert a hegyen.

 

210 méterrel van felettünk végcélunk így pár falat keksz elrágása után felnyomtunk egy öntapit az épület ajtójára a többi mellé és már suhantunk is tovább. 10.45 körül pedig ott álltunk Bulgária, sőt a Balkán-félsziget tetején, 2.925 méteren. A Musala neve török eredetű, annak ellenére, hogy a csúcs Bulgáriában van, jelentése “Allah háza. Nyilván a Bulgária oszmán hatalom általi elnyomásának idejéből.  Magát a Rila (Víz-hegy) hegységet pedig, mely a legmagasabb hegyvonulat az egész Balkán-félszigeten a legjobban a Retyezáthoz lehet hasonlítani. Olyan, mint a Retyezát csak sokkal nagyobb területű, akadt viszont egy-egy látószög, ami a Fogarasi havasokra emlékeztetett. Leszámítva a vasrudakat, csodaszép.

 

Van fent még egy épület, amely valami kutatási központ, talán csillagvizsgálóként is működött nemrégiben. A kilátás kápráztató, jól láttuk a Pirin hegység Királykőhöz hasonlító vonulatát. Jól látszott a Szófia melletti Iskar tó. A színegyveleg ami szemünk elé tárult megborzongató volt. Ragyogó idő, egy szál pólóban is tudtunk feszíteni. Egy rövidke időre jelenet megy csupán egy rétegnyi bárányfelhő, de hamar el is illant. S bár a hegy elég szeszélyes hírében áll mivel közel s távol nincs akkora magasság, elég szeles, most nyugodt arcát mutatta. Szélcsend honolt. A lehető legjobb idővel ajándékozott meg Isten. Mondtuk, szeret minket.

 

Egyébként élőképes webkamerát is lehet nézni: KATT IDE

 

Érdekesség, hogy full mobil térerő volt mindenütt, a csúcson is. Kényelmesen haza lehetett szólni az itthoniaknak, üdvözletet küldeni. Csúcscsokizás, millió fotó készítése után bár kedvünk semmi nem volt hozzá, el kellett indulni vissza a menedékházhoz összeszedni cuccainkat és indulni vissza Borovetsbe. Nyugtalanító volt a tudat is, mi lesz ha bezárják közbe a házat. Csaba megérzései mely sietésre késztetett jók voltak. 12 órakor visszavonulót fújtunk és 1 óra után valamivel a háznál voltunk. Tényleg néhány percen múlott, hogy nem maradtak csomagjaink a házban. Pillantok alatt hárman maradtunk a ház előtt.

 

Jó idő volt, jó időben voltunk így nem siettük el a levonulást. Kiteritkeztünk az asztalra, főztünk levest, teát. Belakmároztunk. Még sziesztázásra is hagytunk időt a napon. 15.00 órakor végül összepakolva és fájó szívvel de elindultunk Borovetsbe. 17.30-kor már lent is voltunk az autónál.

 

Szállás után kellett nézni, ami nem volt nehéznek tűnő feladat. Mobilneten szétnéztünk, legfőképp az árak miatt. Kaptunk apartmant. A kinézett célpontot elnéztük egy számmal így nem abba köttünk ki, amelyikbe eredetileg szerettünk volna. A portás felvitt, megmutatott egy szobát, melyben 1 franciágy és egy emeletes ágy, egy asztal, vízforraló, fürdőszoba, szekrények, minden étkészlet, tv, stb. volt a felszereltség. 60 léva volt az ára, amiből végül 10 lévát visszaadtak a elnézett cím miatt. Így 50 lévából megúsztuk hárman (115 lej kb). Ennyi pénzért ez luxus volt. Az egész épületben talán még egy szoba volt kiadva. Csúcsszezonban lehet nem ennyibe kerülne a szállás.

 

Korrekt kis szobát kaptunk. Jól esett a zuhanyzás is. A vízforralóval is hamarabb lett leves, de kályha is volt amin főzni lehetett volna, még mosogatógéppel is fel volt szerelve. A tervezett esti városi sétát eluntuk, inkább elbeszélgettük az élményeket a magunk csendességében. Aztán néztük a Jurassic Parkot bolgárul, amin jókat kuncogtunk. Valahogy ebbe a késő éjjeli röhögésbe aludtunk bele szerre.

 

4. nap – Október 10. – Hétfő

 

Reggel 8-9 óra tájban kipihenten felkeltünk. Összeszedtük magunkat, cuccainkat. Levittük az amúgy zárt parkoló udvarba hagyott autóhoz a csomagokat, kijelentkeztünk és elindultunk haza. Megálltunk még egy út menti boltnál szuvenírt vásárolni. Aztán magunk mögött hagytuk ezt a kedves kis üdülőtelepet. Vissza tud vágyni az ember ide.

 

Szófiát ezúttal gondoltuk kicsit megnézzük, ha már átutazunk rajta, teszünk egy kerülőt a belvárosba. Főváros létére kevés látnivalóval rendelkezik. Leginkább ortodox templomok szerepelnek a listán. Ebből az Az Alekszandr Nyevszkij-székesegyházat látogattuk meg, ez volt a városközpontban. A bolgár parlament pár lépésre van tőle, azt is szemügyre vettük. Kicsit sétáltunk körülöttük, aztán visszaültünk az autóba és Oryahovo felé vettük az irányt. Amikor jöttünk éjszaka szépnek tűnt. Nappal viszont borzasztóan lepattant. Bár látszik rajta hogy szép part menti városka volt valamikor. Most elhanyagoltnak festett, de nagyon.

 

A kiírt időpontnál jóval hamarabb átkeltünk a komppal Romániába és kezdetét vette a hosszú utazás. Éjfél körül értünk haza. Ajánlani tudjuk mindenkinek a Rila hegység szépségeit. Megéri elmenni, sőt többször is el lehetne menni, vagy egyszerre hosszabb időre, mert a Rilában bőven van még amit bejárni.

Cirkuszvölgy
Tavak világa
Musalahut
Búcsúkép a Musala Hutnál
Videó a túráról
A videó bal alsó sarkában található fogaskeréknél átállítható 720p HD vagy 1080p HD minőségre.

SZINTKÜLÖNBSÉG
Borovets – Musala ház: 1.150 méter
Musala ház – Musala csúcs: 618 méter
Musala csúcs – Borovets: 1684 méter
Összesen: 3.452 méter

 

TÁVOLSÁG
Borovets – Musala ház: 9.7 km
Musala ház – Musala csúcs: 3.5 km
Musala csúcs – Musala ház: 3.5 km
Musala ház – Borovets: 9.7 km
Összesen: 26.40 km

 

MENETIDŐ
Borovets – Musala ház: 4 óra 30 perc
Musala ház – Musala csúcs: 2 óra
Musala csúcs – Musala ház: 1 óra
Musala ház – Borovets: 2 óra 30 perc
Összesen: 10 óra

 

Jelzések:
Indulási / érkezési pont: Borovets

musalatrack
A TÚRA KÉPGALÉRIÁJÁNAK MEGTEKINTÉSE FLICKR FIÓKUNKON

A túra letölthető anyagai (kml és gpx track, leírás, látványtérkép) csomagolva vannak Winrar segítségével.